2017. sze 20.

A 21. század kihívása

írta: Tamás Rutz
A 21. század kihívása

Az emberiség fejlődésében számos mérföldkő volt, mely a haladást jelentette, de talán a legfontosabb az a felismerés, hogy önállóan nem lehetünk sikeresek. Persze ez ösztönös gondolat, hiszen az ember társas lény és törekszik a közösségbe való tartozásra. Mégsem szabad alábecsülnünk az akaratot és az innovációt, amely intézménnyé alakította a kooperációt.
A nemzetek nem úgy születtek meg, hogy alászállott az égből egy turulmadár, mint a szentség megtestesülése, és választott népének nyilvánított közösségeket. Ennél sokkal pragmatikusabb okok vezettek a nemzetközösségek kialakulásához. Az egy helyen élő emberek természetes szövetségest találtak egymásban, közös akarattal tudták megteremteni a túlélés feltételeit, illetve megalapozni a relatív jólét elérését. Ehhez persze közös szimbólumok, rituálék, jelek kellettek. A technológia fejlődésével és a minél nagyobb egyenlőség megteremtésével, egyre jobban dőltek le a falak: a kisközösségekből összetartó faluközösségek lettek, majd nagyjából közös kultúrát ápoló régiók alakultak ki és a nemesség által kisajátított nemzet fogalom nyitottabb lett. A lényegi megállapítás az, hogy a nemzet nem egy kezdetektől létező adottság, sokkal inkább egy fejlődési folyamat eredménye. 
globe.gif

A 21. század fontos kihívása, hogy meg tudjuk-e haladni korlátainkat. A nemzetállamiság, mint a globális piacon önmagában létező érdekérvényesítő egység, folyamatos (és sokszor felesleges) konfrontációt eredményez, amely a "nemzeti érdek" elérését akarja szolgálni. De ez nem feltétlenül egyezik annak polgárainak érdekével. A II. világháború után jött a felsimerés, hogy ez nem mehet így tovább. A posztmodern kor a tudás hatalma mellett, az együttműködés képességéről szól. Arról, hogy mennyire tudjuk lokális közösségeinket integrálni az emberiség globális kooperációjába, miközben megőrizzük kultúrális sajátosságaink és sokszínűségünk. 
Nem lehet versenyképes a világszintű piacon az, aki befordul és sovinizmussal átitatott ideológiával akarja konzerválni az elavuló kereteket. Aki pedig kiszorul a versenyképességből, az nyomort hoz polgáraira.


Ha Magyarországon nem akarunk Európa perifériájára szorulni teljesen, akkor fel kell hagynunk a felesleges konfliktuskereséssel. Rengeteg közös ügyünk van: a terrorizmus elleni harc, a menekültválság és a harmadik világ helyzete, természeti értékeink védelme, egy újabb világégés megelőzése, korlátozott erőforrásaink minél jobb felhasználása...lehetne még folytatni. A megoldás pedig egyedül nem megy, viszont a probléma mindenkit érint. Azok a politikusok, akik önző hatalmi vággyal és sovinizmussal állnak a 21. század kihívásaihoz és foggal-körömmel ragaszkodnak a nemzetállami keretekhez, nem a megoldást, sokkal inkább a problémát szolgálják. A  2018-as országgyűlési választásoknak ez talán az egyik nagy tétje. Részese leszünk-e, az emberi közösségek evolúciójának, vagy helyben ácsorgunk, miközben mindenki elszalad mellettünk?

Szólj hozzá

jövő politika közélet választás lista együttműködés mese magyarország kormány modern rövid környezetvédelem elemzés megújulás kapitalizmus felelősség probléma haza párt környezet összefogás érték hatalom ellenzék nemzetközi utálat értékelés elfogadás kormányzás tisztesség önálló továbblépés Fidesz Magyarország Történelem Gyűlölet Tamás Nyugati Együtt Rutz